Mindkét csajomról igyekszem helyzetjelenteni. :)

A kisebbik:
Köszöni remekül van! Lepény állapota, köldökzsinórvér áramlás, szívhang minden remek, ami jó hír. :) Ennek köszönhető, hogy fel sem merült a kórházi befekvés, amitől nagyon féltem. Hétfőig szabadlábon vagyunk, ha nem óhajt megismerni minket addig a leányzó, aznap pedig ha akar, ha nem kénytelen lesz előbújni. Az utolsó dátum: 2009.08.17. reggel 6:00. Legkésőbb ekkor csengetünk a szülőszoba ajtaján és megindítják azt, amiről még mindig nagyon ramélem, hogy inkább magától indul meg addig.

De azért a lelkemnek jót tett, hogy most már van egy végső terv, egy utolsó dátum. Továbbra is bízom benne, hogy nem kell addig várni!!!!

A nagyobbik:
Köszöni ő is remekül van! :) Apa szabadságát tölti, így aztán végképp nincs oka panaszra. A dumálókáján sokszor megszakadunk a nevetéstól. Az utóbbi napok legjobbjai gyűjtés alatt állnak, ha holnap még 2in1 leszek, akkor bepötyögöm, amik eszünkbe jutnak addig. 

A kutyasétára mindig futóbicajjal jön mostanában, ma pedig végre levittük a fényképezőgépet is, így készült új videó a technikájáról és úgy fest ezt még feltölteni is sikerült. Íme:

A sok magyarázkodás után ma reggel bátor voltam, és két kutya, egy kétéves, egy futóbringa mellett a fényképezőgépet is levittem a reggeli sétára (a képek a telefonommal szoktak készülni ha ketten sétálunk apa nélkül) és csináltam egy kis videót, hogy hogyan is megy a bringázás nem egészen 1 hét gyakorlás után. Íme:

Kicsit régen sikerült jelentkezni, így most van mit pótolnom. :)
Először is a hét két legfontosabb eseménye Szonja számára:

1. Voltunk BKV-zni. Ez nálunk óriási esemény számba ment. Hiába no, van, akinek a BKV egy élmény utazás. :) A Blaha környékén volt dolgom, ide nem szeretek autóval menni, így vártuk már egy ideje a hűvösebb, de még nem esős napokat. Mihelyt eljött ez az idő, mi buszra majd villamosra ültünk Szonja legnagyobb örömére. És a belvárosi  séta is nagyon tetszett neki a sok kirakattal és a rengeteg galambbal. No és nem mellékesen sikeresen elintéztük ügyeinket is. Jövő hétre időjárás függvényében tervezek egy metrózást is. Ha már lúd... :)

2.  A második esemény sokkal hosszabb távú öröm. A hét második felében megkapta Szonja kecskeméti nagyszüleitől névnapjára és gyereknapra a már régen kinézett futóbringát, alias fabiciklit, így már ő is Szelídbicajos. :)

Őszintén szólva én nem szimpatizálok a kismotorral (valahogy mindig kicsinek látom a gyerekek alatt, olyan mintha két számmal kisebb lenne, mint ők. Szerintem ezért is koptatja annyira a cipők orrát, de  nem tudom pontosan mi az ellenérzésem oka...) és Szonja sem volt odáig érte, a háromkerekű bicajt pedig esze ágában sincs tekerni, így már vártuk a lehetőséget, hogy elég nagy legyen ehhez a szerkezethez, ami viszont rengeteg jó tulajdonságának köszönhetően (hogy csak az egyensúlyérzék fejlesztését említsem) régen kiszemelt járgány.
Benne volt a pakliban, hogy még egy ideig a pincében fog lakni, mert nem fog még ráérezni a használatára, vagy nem fog leérni a lába róla rendesen, de nem így lett.

Először csak szög egyenesen mert menni, három lépésenként megállt, ha kicsit is megbillent (ami egy kétkerekűnél gyakran előfordul!) megijedt és leszállt.

Aztán kezdett ráérezni. Másnap már egészen nagy távot tettünk meg és átment vele buckákon is segítség nélkül valamint kezdett navigálni is. 

Azóta gyönyörűen használja a kormányt, be is kanyarodik bárhová és néha már egészen gyorsan halad, de azért még mindig szépen lassan érzi biztonságban magát. A kisebb megbillenések sem rémisztik meg, szépen korrigál.

Őszintén megvallva én meglepődtem, hogy ilyen hamar ráérzett és megszerette a bicajt. Azt gondoltam (a neten gyűjtött infók alapján), hogy hosszabb idő kell majd ehhez.

A nagy szerelem pedig csak fokozódott, mikor tegnap este elkészült rá a megígért táska is, amiben vele utazhat nem csak a vizecske, de valamelyik kisbarátja is. Kicsit egyedibbé is tettük a biciklit néhány itthon talált és Szonja által kiválogatott (könnyen leszedhető) matricával. No és mikor kiderült, hogy ha ezzel pocsolyába megyünk, akkor utána csíkot húz... Ez ám a varázslat! :) Nagy a szerelm no! :) Annyira, hogy a biciklinek a szobájában kell aludnia!

Ezenkívül történt még egy nagy esemény, ami nekem nagy dolog. :) Végre végre végre sikerült megszabadulnunk az esti cumisüvegezéstől!!! Napközben ezer éve (legalább 1! ;) ) nem használunk ilyesmit, a reggeli tej/kakó is  már régen bögréből fogy el, de az esti lefekvés előtt cumisüvegezéshez ragaszkodott. Nekem meg Ancsiékat olvasva (köszi Kata!!!) támadt az az ötletem, hogy talán ha más helyszínen próbálnánk, nem az ágyban, akkor működhetne a szívószálazás. Így került a tejesbögre a kádba. :) És bejött!!!!!
Így végre valahára fogmosás előtt issza meg ezt is és eltehetem a cumisüvegeket. :)))

Végül két Szonja duma:

A minap játszottunk és egyszer csak elkezdte kaparni/vakarni/csikizni az arcom. Nem értettem mi ez, így megkérdeztem. A válasz:

Aha!

Ma pedig apával bohóckodtak, apa harapdálta Szonját, mire egyszer megszólal a csajszi:

Kis hiú... :D